1. A történet összefoglalása
A fotóbolt tulajdonosa, akit megsebzett a szerelem, találkozott egy női vásárlóval, aki eljött a képeket előhívatni. A feldolgozott fotókon azonban nem látható semmi. A nő megkérte a fotóbolt tulajdonosát, hogy próbálja meg újra, majd távozott. A tulajdonos lelki dilemmába került. Végül kiment a fotóüzletből, és a sötét környéken sétált. Transzba esett és egy másik világba került. Az idő és a tér megváltozott, de szinte azonnal visszatért az épületbe. Úgy tűnik, hogy rájött valamire, és visszament az üzlet ajtajához, megtalálta a zsebébe a kulcsot. Kinyitotta az ajtót, és látta a szomorú önmagát a fürdőszobába. Úgy tűnt, hogy ott valamire rájött. Felkelt, és kinyitotta az ajtaját, és látta, hogy a nő előhívja a filmet a sötét szobában. A két lány átölelte egymást ... A tulajdonos végül kiszabadult a szorult helyzetből, gyönyörű ruhát vett fel, elvette a fényképezőgépet, és kisétált az üzletből. Ezúttal egy kép jelent meg a fotón.
2. Id, ego, superego
Ez egy olyan motívum, amelyet régóta használnak a film- és televíziós művekben: az id -ről, az egóról és a szuperegóról. A történet e három között bontakozik ki, és természetesen kapcsolódik a tudathoz és a tudatalattihoz is.
Az id, az ego és a szuperego azok az elképzelések, amelyeket Freud, a nyugati pszichoanalitikus iskola alapítója vetett fel. Mióta ezt az ötletet felvetették, gyakran a filmművészet tárgyává vált. A "Veronika két életé"-től az "Inception" -ig ez a fajta motívum mindig visszatér. Az id egy ösztönén. Az én az igazi én. A szuperego a szabályok és a rend énje, a tökéletes én. A "Jet Lag" megértése belépési pontként használható.
A "Jet Lag" -ban nehéz számunkra több azonos megjelenésű nőt (igen, nem két nőt) szigorúan ebbe a három kategóriába sorolni, de alapvetően megfelelnek a három kategóriának is. Ebben a történetben mindegyik lány ugyanaz a személy. A fotóbolt tulajdonosa a „reális én”, aki mindig elmerül a valóság fájdalmában, és nem tud megszabadulni ettől. A filmet előhívó lány nagyjából a „tökéletes én”-be sorolható, aki a szív hívását szimbolizálja, aki ki akar lépni a jelenlegi fájdalomból. A valóságban az „én” (a tulajdonos) nem hajlandó kilépni a fájdalmas dilemmából. Az üres filmtekercsek azt jelzik, hogy elutasítja a világot, és nem hajlandó elfogadni a világ gazdag tartalmát. Az „én”, a filmet előhívó lány, azonban mindig arra buzdítja, hogy lépjen ki a fájdalomból. A kulcsok átadása sürgető javaslat, amely arra ösztönzi őt, hogy nyissa ki szíve ajtaját. Amikor azonban a tulajdonos megérintette a kilincset, habozott és visszament. Ebben a pillanatban a szíve még mindig zárva van, elutasítva a világot. A lány azt mondta: "Akkor legközelebb újra eljövök", ami egy újabb utalás volt arra, hogy sürgesse, hogy menjen ki onnan. Nincs kép a tekercsen, mert a tulajdonos elutasította a világot; ha legközelebb újra eljön, az azt jelenti, hogy legközelebb a tekerccsel együtt fogja látni a filmet. Akkor az egyetlen út az, ha kimegy lefényképezni a világot. A vásárló két sürgetése végképp kizökkentette az érzelmi fájdalmakban szenvedő tulajdonost. Végül eltűnt a fürdőszobában. Itt megváltozott a térbeli helyszín. Az üzlettől a hálószobáig és a fürdőszobáig a belépő tér egyre inkább privát lesz. A fürdőszoba a legintimebb létezés szimbóluma, szívének igazi arca. Ebben a privát világban az érzelmek tetszés szerint kifejezhetők mások tekintetétől függetlenül. Szóval végül elsírja magát a fürdőszobában. A fájdalmat csak privát helyeken mutathatja ki. A veszteség a pszichológiai világ valódi állapotát is jelképezi. Egy szenvedő és elveszett személy, a szerelem csapdájába esett személy, aki elutasítja a világot, és elveszíti önmagát.
A kamera vált, ugyanaz a személy, ezúttal az utcán sétál, elhagyva a boltot. A magas épület tetején található. A külvilág hatalmas és szép.
Az idő és a tér megváltozik, kiderült, hogy az "én" az utcán van. Itt az a hatalmas és szép világ valójában az, amelyre impulzív módon vágyik. Ez volt az a világ, amelyet a filmet kidolgozó lány sürgetett, hogy menjen ki, hogy lássa a valóságot. A szívében úgy érezte, hogy a világ másmilyen lehet, lehet szép és boldog. A lány az utcán mintha észrevett volna valamit. Visszasétált az üzlethez, és véletlenül megtalálta a kulcsot a zsebében. A kulcs itt az identitás lenyomatává válik, akárcsak az Inception pörgő teteje, emlékeztetve arra, mit jelent. Kiderül, hogy az utcán és a fürdőszobában is ő volt. Csak az, hogy ő az utcán már a szuperego lett, tökéletes szimbóluma a traumából való kilábalásnak. Kinyitotta az ajtót, és meglátta az „én”-t, aki még mindig elmerült a fájdalmas valóságban. És ez az "én" mintha érzékelt volna valamit, és végül kiment a fürdőszobából.
Ebben az idősíkban nem téved el a fürdőszobában, ami azt jelképezi, hogy a szomorúságba merült énje végül kijött a fájdalomból.
Aki kinyitotta az ajtót és az utcára lépett, itt a tulajdonos belső tudatalattijaként érthető, egy tudatalatti elme, amely meg akar szabadulni a szomorúságtól, ezért végül megpróbál kijutni az üzletből, hogy a külvilágba menjen. Végül a tulajdonos felébred, és szuperegóvá változott. Kiment a fürdőszobából, és látta, hogy a filmet előhívó lány sürgeti, hogy menjen ki.
Amikor átölelik egymást, az id, az ego és a superego megbékél egymással. Az idő múlásával a tulajdonos világos lila ruhákat vesz fel, előveszi a kamerát, és kimegy az üzletből. Amikor megnyitják a szívét, a tekercsen megjelenik a kép. Ezt a gyönyörű világot látta, miután kilépett a szomorúság ketrecéből. Igen, a világ szép!
Ebben a történetben a filmet előhívó lány először nem lát tisztán, ami azt jelképezi, hogy a tulajdonos nem hajlandó kilépni a fájdalomból. Amíg nem öleli át és a fájdalom nem csillapodik, az ego által vezérelt „én” végül befejezi a szuperego szublimációját. A fürdőszoba a privát pszichológiai világot szimbolizálja, és az érzelmi fájdalmat tárja fel. A kulcs azt jelenti, hogy kitárja a szívét, kilép a belső ketrecből, és kilép egyedül a valódi dilemmájából.
Ez a történet. A Sad Photoshop dala! Szerencsére jól végződött.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése